A cím első részéről – magamról – egy kicsit később fogok írni, mert most még nagyon benne vagyok a játék rövid ismertetésében.

Bocs eddig elfelejtettem mondani az elvet, ami alapján a játékom működik.

Ez a játék fogaskerék elven működik.

Egy speciális házban fogaskerékkel ellátott golyók forognak, a fogaskerék természetéből adódóan egymással ellentétes irányban. A golyókon három egymásra merőleges pályán futó fogak/karmok vannak. A golyók ezeken a pályákon gördülnek egymáson a fogak meghajtásának segítségével, amint már leírtam. Tehát ennek a játéknak nagy nehezen találtunk kivitelező, megvalósító céget. Aláírtunk egy szerződést a játék előállítására és még az értékesÍtésére is. Hát ez szuper volt.

Majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Aztán rövid idő elteltével ismét jött a hidegzuhany.

Akkortájt erős volt az országunk politikai elkötelezettsége, ami miatt a játék előállításához szükséges anyagot, granulátumot kizárólag a “nagy testvértől” lehetett rendelni. Szerencsétlenségemre.

A tőlük megvásárolt granulátum, amiből a játékom elemeit fröccsöntéssel gyártották volna sajnos nem volt megfelelő erre a komoly precízséget igénylő termék gyártására. A különböző alkalmakkor vásárolni kívánt anyag dermedési együtthatója nem volt állandó. A különböző időben érkező anyagok – hogy érthetően írjam le – azt eredményezték volna, hogy a belőlük öntött golyók nem lettek volna egyenlőek.

Ezért tekintve a játék komoly precíziós igényére a golyók az e célra kialakított házban nem értek volna össze, vagyis a fogaskerék elv nem valósulhatott meg.

Az újabb hidegzuhany tragikus volt. No azért nem haltam bele. A játékom így akkor ezért sajnos nem valósulhatott meg. A gyártásra vállalkozó cég természetesen felmondta a szerződést.

Úgy látszik az én játékaimnak ez a sorsa: csupa hidegzuhany

Tudtam, hogy azonnal le kell írnom mindent, mert el fogom felejteni, ha nem ezt teszem. Hozzáláttam és mindent leírtam és lerajzoltam. Mindent. Végiggondoltam a játék menetét, azt hogyan és mit lehet vele tenni, hogyan lehet vele játszani. És működött.

Másnap aztán letisztáztam, lemásoltam mindent. Beadtam a pályázatomat és vártam. Csak vártam, hiszen semmit sem tudtam tenni a dologban. 

Jött is a hidegzuhany: a játék nem alkalmas kivitelezésre, mert nem működik! Kissé elkeseredtem, hiszen tudtam piszok jó játékot találtam ki. Nemsokára Te is megtudod milyen fantasztikus a játékom. Fogadom neked is nagyon bejön majd.

Elkeserítő volt, amit olvastam. De hiszen ez lehetetlen. Tudom milyen tuti játék lehet ebből. Egyszerűen nem hittem el, hogy nem fogadták be. Tudtam milyen különleges valamit találtam ki.

Nem hasonlított semmire sem, olyan érdekes elven működik, amire eddig nem volt példa. Azt gondoltam, hogy gyakorlatilag – amint már leírtam – egy négydimenziós szerkezetet, kütyüt találtam ki. Olyat, amiben a szerkezeti elemeket a három dimenzión belül mozgathatja, aki játszik vele.

Szóval tudom, fantasztikus játék lett. Nem is nyugodtam bele az elutasításba. Egy kollégám édesapja precíziós műszerész volt. Megbeszéltük mit és hogyan lehet és tudna ő ebben segíteni. Elkészített egy olyan mintát, amin be lehetett mutatni a játék működőképességét. Boldoggá tett a minta elkészülte.

Végre láttam, amit tudtam addig is. Kitaláltam egy tuti játékot, ami működött is. Apropó jut eszembe a minta ugyan 3×3-as volt, azaz 9 elemből állt, azonban az anyag függvényében többféle méretre fel lehetett fejleszteni így akár 3x3x3-as vagy nagyobb méretű is lehet, sőt társasjátékká is tehető. Végeredményben egy másik kollégám javaslatára elvittük szabadalmi ügyvivőhöz és aztán be is adtuk levédetésre.

Megkapta a védelmet.

És itt még nincs is vége.

Nagyon izgatott és bizakodó vagyok, hiszen olyan hirdetményt olvastam, amire valamiért nagyon vártam. Teljesen felajzott, amit olvastam.

Két nagy cég pályázatot hirdetett egy olyan játék kitalálására, ami nagy újdonság és, amire elég komoly díjat is tűztek ki. Mármint a pályázat nyertese részére. Fogalmam sincs mi a fenét lehet kitalálni, de biztos vagyok benne nekem sikerülni fog. Teltek a napok, járt az agyam és még mindig semmi. Valamiért mégsem vagyok ideges miatta. Azt tudom, hogy ki fogom találni és kész. Ha jól emlékszem akkor már a Rubik kocka ismert volt és természetesen nem lehetett olyan az új valami, mint a kocka. Talán ez kitételis volt.

Aztán történt valami, és leesett a tantusz. Nagyot koppant. Valamikor éjjel egy és két óra között kiugrottam az ágyból. Kipattant a szikra. Először csak az elv ugrott be, aztán szépen sorban minden világos lett. Leültem a fotelba, végiggondoltam mi is van tulajdonképpen. Sötét volt, éjszaka. Csak ültem és elkezdtem lejátszani egy néhány lépést azzal a valamivel, amit kitaláltam. Eltelt jó, néhány perc, talán egy óra is. Ez nem is igaz! Megvan! Sikerült! Felugrottam és odamentem a feleségemhez.

– Picikém! Kitaláltam!

– Miiiiit?

– Hát a pályázatra a játékot.

– Jól van. Na ééés?

– Nem érted? Kitaláltam.

– Nem értem miért nem hagysz aludni, álmos vagyok?!

Hát ez volt, ennyi volt a fogadtatás. Ezzel azonban nem zárult le sem a dolog, se a munka.

Sőt csak most kezdődött igazán.

(Folytatás következik néhány fejezet után, rövidesen)