Tudtam, hogy azonnal le kell írnom mindent, mert el fogom felejteni, ha nem ezt teszem. Hozzáláttam és mindent leírtam és lerajzoltam. Mindent. Végiggondoltam a játék menetét, azt hogyan és mit lehet vele tenni, hogyan lehet vele játszani. És működött.

Másnap aztán letisztáztam, lemásoltam mindent.

Beadtam a pályázatomat és vártam.

Csak vártam, hiszen semmit sem tudtam tenni a dologban.

Jött is a hidegzuhany:

a játék nem alkalmas kivitelezésre, mert nem működik!

Kissé elkeseredtem, hiszen tudtam piszok jó játékot találtam ki.

Nemsokára Te is megtudod milyen fantasztikus a játékom.

Fogadom neked is nagyon bejön majd.

Elkeserítő volt, amit olvastam.

De hiszen ez lehetetlen. Tudom milyen tuti játék lehet ebből.

Egyszerűen nem hittem el, hogy nem fogadták be.

Tudtam milyen különleges valamit találtam ki.

Nem hasonlított semmire sem, olyan érdekes elven működik, amire eddig nem volt példa.

Azt gondoltam, hogy gyakorlatilag – amint már leírtam – egy négydimenziós szerkezetet, kütyüt találtam ki.

Olyat, amiben a szerkezeti elemeket a három dimenzión belül mozgathatja, aki játszik vele.

Szóval tudom, fantasztikus játék lett.

Nem is nyugodtam bele az elutasításba.

Egy kollégám édesapja precíziós műszerész volt.

Megbeszéltük mit és hogyan lehet és tudna ő ebben segíteni.

Elkészített egy olyan mintát, amin be lehetett mutatni a játék működőképességét.

Boldoggá tett a minta elkészülte.

Végre láttam, amit tudtam addig is.

Kitaláltam egy tuti játékot, ami működött is.

Apropó jut eszembe a minta ugyan 3×3-as volt, azaz 9 elemből állt, azonban az

anyag függvényében többféle méretre fel lehetett fejleszteni így akár 3x3x3-as vagy nagyobb méretű is lehet, sőt társasjátékká is tehető.

Végeredményben egy másik kollégám javaslatára elvittük szabadalmi ügyvivőhöz és aztán be is adtuk levédetésre.

Megkapta a védelmet.

És itt még nincs is vége.